« átkeretezés és mediáció   webkamera »

az elmúlt hetem

avagy utólagos ömlesztés

Szerdán délelőtt kiléptem a kórház kapuján és sütött a nap és szabad voltam, és isolde némileg hasonló témájú postja jutott eszembe, de aztán mégse mentem városnéző villamosozni, hanem megvettem amit kellett, majd ólomlábakon hazaküszködtem magam és beájultam az ágyba. Nem sokkal később hazavittem Nudlit az oviból, majd a moziban sóhajtoztam és nézegettem az órám. Este a jelmezbálra való készülés során kiderült hogy még piros szoknyát is kell vennem, mert bár az eredetileg tervezett darab feljött rám, létezni már nem bírtam volna benne egy percnél tovább.

Ezért csütörtökön a kocsmázás előtt minden piros foltra rávetettem magam messziről a bevásárlóközpontban,  negyed 9 körül már kellően stresszes voltam, de azért a szappandarabkát osztogató srácnak még elhadartam hogy a férjem egy ilyenbe harapott bele a minap mert gumicukornak hitte. Bosszankodtam is rendesen, Magyarországon tényleg nincsenek színek, a szoknya barna vagy szürke, esetleg lila lehet. Piros színű csak a felső vagy a ruha, esetleg egy-egy kabát. (Én is fekete nadrágban és lila felsőben voltam épp, de az más.) Végül a Springfield megmentett, igaz hogy kockás a szoknya de nem 10 centi a hossza illik hozzám és fogom is hordani.

A kocsmában ügyesen utasítottam vissza az unszolást hogy maradjak még, amit a Psyblog meggyőzési stratégiákról írt sorozatának köszönhetek. (Mért, hánykor kelsz holnap? Nem válaszolok, mert belekötsz.) Amikor indultam, ketten is megjegyezték a társaságból hogy ma se beszélgettünk sokat, ezek szerint lenne rá igény, már csak a közös témá(ka?)t kéne megtalálnunk. Útban a metró felé AnnGellel plázákról és ruhavásárlásról beszélgettünk, de Brainoiz nem tette szóvá, mert lefoglalta a partiállat énje fölötti szomorkodás, miszerint már éjfél előtt otthon lesz. Itthon még sok dolgom volt, ki kellett díszítenem a Gé által időközben megsütött muffinokat,* és időt és fáradságot nem kímélve befesteni vörösre a fürdőszoba egész berendezését, néhány pólót és törölközőt, és magamat nyaktól felfelé, kivéve a hajam. Pontosan egynegyed árnyalattal lett vörösebb mint eredetiben.

Pénteken szuper volt a buli, szokás szerint csak magammal volt bajom (a többiekkel csak amiatt hogy senki sem jött rá a jelmezemre és nem vették észre hogy befestettem a hajam, de biztos ezek is az én hibám voltak). El kéne végre döntenem hogy zavar-e hogy a bulikon időnként legtöbbször csendben üldögélek egy sarokban mosolyogva, ha igen akkor kezdjek vele valamit, ha nem akkor meg ne izélgessem magam hogy beszélgessek meg táncoljak már. A végén még ügyesen meghívattam magam Mucinézőbe, már csak időpontot kéne találni és egyeztetni, ami nekem köztudottan jól megy.

na mi vagyok? (nem tök) A cipőt külön kiemelném, luciától kaptam kölcsön és már külsőre is nagyon tetszett, de aztán bebizonyosodott hogy tényleg egész kényelmes is. A tanulság, hogy nem szabad látszat után megítélni a magassarkúkat.

baba

Szombaton Gé elvitt egy darabon a meglepetéspartira, nehogy elkéssek és a kapuban összefussak az ünnepelttel, közben még elmélkedtem kicsit az előző estén és arra jutottam, hogy akkor se lettem volna kevésbé fáradt ha gyalog megyek, és néhány citromos sör elfogyasztása sem okozott volna maradéktalan felpörgést és a 80-as-90-es évek magyar és nemzetközi slágereire való tombolást hajnali 2-ig. Lehetséges jelmeztémákról is beszélgettünk (a kocsiban), például film-illetve sorozatszereplők, vagy fizikai törvények és természeti jelenségek (a gravitáció és a relativitáselmélet például jók csak a megvalósításuk kérdéses, végül biztos mindenki Doppler-effektusnak öltözne), meg még erről:
s: Bazdmeg, otthagytam a pezsgőt.
g: Ó.
s: A kurva életbe, nem tudom elhinni.
g: Mit csináljunk?
s: Káromkodjunk. A picsába, hogy lehetek ilyen hülye.

A bulin pezsgőt öntöttem a tojáskrémbe és beszóltam az ünnepeltnek, miután sokadik alkalommal mesélte hangosan nevetve hogy milyen bénán szóltam el magam, hogy akkor most ezt fogom tőle hallgatni évekig, mint amikor terhesen felkeltem hajnalban enni, de ez egy másik történet. És nézegettem az órát, hogy mikor nem ciki már lelépni.

Ja és közben néha dolgoztam is, a fennmaradó időben pedig a nyáron elmaradt wellness üdülést szerveztük a jövő hétre, hopp ebből úgy tűnik mintha mégse én lennék a legszerencsétlenebb teremtmény a világon, de sietek megjegyezni, hogy valószínűleg újra elmarad mivel Nudli tegnap belázasodott.

 

* Igen, lerakja a gyerekeket és muffint süt helyettem amíg én kocsmázom. Aki most nagyon utál, annak a kedvéért megjegyzem hogy Gének is vannak rossz tulajdonságai, csak azokról nem írok.**

**Gének: természetesen nincsenek, csak azért írtam hogy ne irigykedjenek.


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: sulemia, 2010. okt. 31. 8:51 - címkék: és kategóriák: az élet apró örömei, társas összejövetel - 5 vélemény főoldalra ajánlom

Eddig 5 személy már hozzászólt ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.