#1168
http://www.giantitp.com/comics/oots0607.html
#1167
a "milyen nap van ma?" kérdésre ugye nem jó a "péntek!!!:)))))"
#1166
Megjött a jelmez, Nudli fel is próbálta, nagyon aranyos, le is fényképeztük. Ma anyu felhívott az aldiból ahol kétezerért lehet kapni, és nadrág is van hozzá.
#1165
És még az is van, hogy álmomban az utcán medencék voltak, úgy rögtön következett a járdából, teljesen magától értetődően, álmomban már sokat láttam ilyet, de ébren nem tudtam eldönteni hogy álmodtam-e már róla. Olyan jólesően úszkáltak benne az emberek, hogy én is kedvet kaptam, jó volt.
És hogy annyira nehéznek találom hogy írásban támogassak másokat, valahogy szeretném kifejezni hogy velük vagyok vagy együttérzek vagy nem tudom, mert hátha ez erőt ad, de mindig okoskodások jutnak az eszembe, hogy ezt így kell azt meg úgy, aminek nagy részét visszanyelem, amit megírok annak meg 90%-át kitörlöm.
És hogy úgy úszom az árral, hogy tetkót csináltatok és állást pályázok, ami teljesen nem rám vall.
És hogy kicsit azért zavar hogy nem elég egyenletes a blogom, néha napokig nem írok aztán meg ötöt, félek hogy aki este meglátja átpörgeti az egészet. Na jó, nem perfekcionistáskodom itt (még a bejegyzések sűsűrége sem mindegy), lelazulok.
És most tánc.
további piaci rések* (új, most bagettel)
- séma-orientált párkereső szolgáltatás: kitöltöd a tesztet és azoknak adja meg az elérhetőségét, akikkel összeilletek a sémáitok alapján. vagy ha már van párod, elmondják a várható nehézségeket és hogy hogyan tudjátok kezelni.
- munkakeresés- szolgáltatás: nemcsak keresnek nekem való munkát, hanem jelentkeznek is helyettem, önéletrajzot és motivációs levelet írnak, elkísérnek az interjúra, előtte bíztatnak, utána megvigasztalnak. (persze akinek nincs munkája annak pénze sincs, tudom)
- azt hiszem volt valami a sushival is.
update: nem sushi, hanem hogy olyan bolt kéne ahol nagy papírzacskóba rakják a kaját amit megvettél, mint az amerikai filmekben, és mindig van benne bagett, mint az amerikai filmekben (és ha kiszakad, narancs is). mert van aki mindig szerette volna nagy papírzacskóban vinni haza a kaját a boltból, ami pont akkor szakad ki amikor a férfi főszereplő arra jár, aki nagyon gálánsan segít összeszedni a szétguruló narancsokat.
*rés. höhö.
firstworldproblems
1. hogy az anyukák sosem vehetnek részt a tejfakasztó bulin mert a kórházban csitítgatják a kisdedet hogy a szobatársak tudjanak aludni (vagy hallgatják a többi gyerek sírását)
2. a csomagot szállító futár dél és 2 közé ígérte az érkezését. ha lefekszem, tuti akkor érkezik amikor már jó mélyen alszom, ha nem akkor bármikor 2 és este 8 között, ha jön.
#1162
stuntception: a kaszkadőr, aki Ryan Goslingot játssza, aki a Drive-ban egy kaszkadőrt játszik és a felvételen felborul az autóval.
#1161
az a jó hogy ma nem kell lemosni a sminkemet, és a kötéscsere is megvolt már.
"How about this - shut your mouth or I'll kick your teeth down your throat and I'll shut it for you."
de attól még igaz
Kigondoltam, mit kéne mondani a főnökömnek: most hogy a kórház szívózik a pótlékunkkal, az utolsó indokok is elvesztek hogy mért jöjjön ide bárki dolgozni. Úgymint: a főnök jó fej és figyelembe veszi az érdekeinket, és lehet járni képzésre. Biztos jól fogadná.
#1159
töketlenség (tökéletlenség)
az idei jelmezes hacacáré
Tapasztalt veteránként már nem idegeskedtem sokat a farsang miatt, mivel biztosan tudhatom hogy a jelmezek beszerzése fárasztó, időrabló és frusztráló feladat lesz ismét, és egyelőre nem is kell csalódnom a jóslatomban.
Úgy volt, hogy Nudli már hónapok óta mondogatta hogy denevér szeretne lenni. Múlt héten kaptunk észbe hogy ideje elkezdeni a keresgélést, amikor az oviba behurcolkodott egy jelmezkölcsönző. Itt Nudli körülnézett, de nem talált kedvére valót (denevér természetesen nem volt), viszont a kívánságait kibővítette, miszerint vagy denevér, vagy megatron szeretne lenni. Otthon nyakamba vettem az internetet. Megatron jelmezt összesen egyet találtam egy debreceni kölcsönzőben (méhem gyümölcse kedvéért bármeddig elmegyek), de szerencsére amellett hogy messze volt, ronda is volt, nem tetszett neki. Az már jobban meglepett, hogy denevérjelmezt sem igazán találtam az eddigi bevált helyeken. Pedig milyen menő lett volna ha végül pont abban a jelmezben lesz Nudli amit annó kiposztoltam, de az sajnos csak babaméretben van.
Berci meg kibökte hogy lovag szeretne lenni, így már kettőt keresgéltem. Találtam egy oldalt ahol venni lehet jelmezeket és pont mindkettő van, a méret is jó, és a kölcsönzéssel kb egy árban van. Meg is mutattam nekik, tetszett is, minden hepi. Mielőtt megrendeltem, elővigyázatosságból, korábbi tapasztalatokra tekintettel közöltem velük hogy ezen már nem lehet később változtatni. Erre Nudli elpityeregte magát hogy de hát ő még nem döntötte el. Jó akkor még ne rendeljünk, nézegessünk még, csak már nem nagyon volt mit. Nézegette a jelmezkölcsönző honlapját, nem tetszett rajta semmi, Bercinek viszont megtetszett egy lovagjelmez. Kitaláltuk hogy elmegyünk együtt, ha Nudli lát valamit ami tetszik jó, ha nem, rendelek.
El is mentünk, Berci felpróbálta a lovag jelmezt, tetszett, Nudli persze nem látott semmit, ami várható volt, mivel ott nincsenek kirakva a jelmezek, csak a neten lehet válogatni. Előjegyeztük, eljöttünk, én dühöngtem hogy Nudli megint jól megszivatott minket, most rohangálhatunk a jelmezkölcsönzőbe Berci jelmezéért (mármint én, mert Gé faiskolában lesz), pedig milyen egyszerű lett volna ha minden egyben érkezik a csomagban. Még intéztünk pár dolgot a városban, Nudli ismeretlen okból behisztizett (maga sem tudta megindokolni később sem), találkoztunk az öcsémékkel, vidáman elbeszélgettünk miközben Nudli és Berci a mozgóépcső körül cikáztak.
Folyt köv. (mármint afelől senki ne idegeskedjen, hogy épségben hazajöttünk meg minden, csak a farsang-jelmez témát folytatom természetesen)
#1157
Egyik nap nem emlékszem mit álmodtam, de az álomban úgy éreztem hogy okés vagyok, és még utána is pár percig. Ilyenkor jó bennemaradni az álom hangulatában.
#1156
egész hétvégén a főnökömmel vitatkoztam a fejemben, bent jópofiztam és kedves voltam vele, lenyomtam a napot, hazavánszorogtam, írtam egy bejegyzést egy nagyon szomorű blogról, piszkozatoltam, és most lefekszem aludni. ha valaki megtalálja az életerőmet szóljon.
#1155
avagy: sosem késő karácsonyos posztokat kirakni.
Ezt még persze akkor írtam, de a képek nélkül nagyon negatív lett volna így nem akartam kirakni, a képekre meg "nem volt időm".
Idén mit felejtettem el:
- gyerekes-karácsonyos csomagolópapírt (felnőttes-karácsonyos és gyerekes-nemkarácsonyos volt)
- szalvétát
- olyan fényes szálakat a karácsonyfára, mert Nudlinak úgy tetszik
- szaloncukor akasztót (de azt Gé vett az utolsó pillanatban) (szomorú lettem volna ha kötözgetni kell) (ez például olyan hogy régen tradíció volt, viszont nem kötődik hozzá nosztalgikus hangulat, csak arra emlékszem hogy nyűg volt, ezért nem hiányzik) (talán majd ha még öregebb leszek)
Szóval nyomaszt ez, hogy a karácsonyban nincs semmi, csak amit beleraksz. Mert már nem keresztény ünnep, meg Jézus nem is akkor született. Régebben amikor nagyon komolyan vettük a kereszténységünket próbálkoztunk vele hogy olvasunk bibliát meg imádkozunk, de nyögvenyelős lett. A családi összetartás meg szeretet pedig nem jön varázsszóra. Gyerekkoromban szerintem főleg ajándékokkal volt kitöltve, de azért az is üres kicsit. Sokan emlegetik a szokásokat meg tradíciókat (közös éneklés, süti sütése, mindig ugyanaz a kaja, ugyanazok az illatok, szaloncukrok kötözgetése), ami lehet tényleg jó, csak sok idő kell hozzá meg nem jó hulla fáradtan nekimenni, meg egyfajta alkat kell hozzá aki ezeket élvezi és átérzi meg mittudomén. Nálunk otthon szerintem az volt, hogy egyikünk se igazán olyan alkat, de anyu csinálta, mert egy jó családban így és így kell lennie, de a hangulat nem volt felhőtlen, inkább nagyon feszült, mert ha valami mégsem úgy van, az katasztrófa ugye. Apu meg reménytelenül földhözragadt, és nagy érzékkel csap le a különleges hangulat csírájára. Ezért nincsenek is jó példák előttem, csak az hogy a karácsony nyűg, fárasztó és stresszes. Lehet hogy jövőre már lehet együtt díszíteni a fát, az például jó lesz szerintem, Nudli nagyon fogja élvezni. Bár idén még nagyon hittek az angyalkában, szóval nem tudom.
Aztán pont ma néztük meg azt a részt, amiben Abed megfejti a karácsony értelmét. Egy darabig komolyan reménykedtem, hogy kiderül valami új.
De azért egy csomó mindent csináltunk, ezt is meg kell őrizni az utókornak. A mikulás-fenyő-hóember kombót szinte teljesen egyedül készítették a gyerekek, az angyalos képet meg én teljesen egyedül. A szárított gyümölcsös kompozíciót Nudlival készítettük az oviban a karácsonyi munkadélutánon.
Az ajtódísz szettben volt, megtanította a négyesfonást, a ragasztgatásban meg Nudli is segített. A tobozemberkét szintén a karácsonyi munkadélutánon csináltuk, Nudli színezte pirosra az arcát. A gyertyatartót a terítővel ők csinálták az oviban.
A színes fenyő, üstökös és betlehemi bölcs tészta a karácsonyi tésztasalátába ment. A sütit kétszer is elkészítettem, egyszer isoldéékhoz, egyszer itthonra, már nagyon profi vagyok.
A manólányok is szettben voltak, ráadásul négy, agnusnak készítettem el de a felét megtartottam.
#1154
A mai napnak sikerült elérnie hogy regisztráljak a jobinfón. Csak így tovább. (semmi csak a szokásos, minden amit én áldozatnak élek meg az alap, most épp az ájulós idős néni részletes szomatikus kivizsgálása zajlik akire a főnök a telefonba minden gond nélkül rávágta hogy semmi akadálya, mondjuk neki pont ennyi munkája volt vele, szóval ez mind természetes, de nem elég, lusta lógós vagyok hogy ügyelet után már a megbeszélés után haza szeretnék menni, és önző módon pszichoterápiás képzésre járok aminek ugye semmi köze a pszichiátriához, de nagy kegyből és méltányosságból ezentúl is csak a felére kell szabadságot kivennem.) (és nem is csak az hogy a 29 nap szabi helyett így 19 marad, amit a családommal tölthetnék, vagyis inkább az érzelmi része, hogy ezek szerint a főnökömnek ennyit érek, hogy ilyen szinten van elismerve hogy igyekszem becsületesen és felelősségteljesen dolgozni amennyire tőlem telik.)
#1153
A mai napra tervezettek közül egész sok mindent elvégeztem már, vettem arckrémet, voltam postán (a space-t nem lehet kijelölni), üdvözöltem az itthon vigyorgó pénztárcámat és szigorú arccal beraktam a táskámba, aludtam, beraktam mosást, eltüntettem a karácsony nyomát (valami azért mégis lehet abban a karácsonyban, most egy kicsit szomorkodtam hogy egy évig nem lesz újra), lőttem fel dudlit. Plusz még nem tervezetten fél órát zokogtam hüppögve ezen*. Ami még hátravan/elmarad: hajmosás és egyéb, dance central, decemberi fényképek elhelyezése a világhálón.
*Úgy szeretnék neki írni valamit, de úgyse tudnék semmi vigasztalót.
cut-and-dried
Nem elég, hogy az idiómákat egyesével külön meg kell tanulni, ráadásul lehet 5 különböző jelentése is, amiből minden szótár 2-3-at sorol fel. Én meg találgathatok hogy a szerző melyiket szánta oda.
A gyerekek viszont egyedül átmentek a nagymamájukhoz. 2 lépcsőházzal arrébb, de akkor is.
Muszáj ma befejeznem, semmi kedvem hozzá, az internetet már oda-vissza üresre olvastam, bővítettem a linklistámat, a tercen is megoldottam a napi játékot, csak ezért osztottam meg most ezeket.
#1151
Tudtam hogy húzós lesz a hétvége, gyorsan a fordítást, mert nem késhetek ha pont most akarok több munkáért kuncsorogni, utána lenyomom az esetet. Gé múlt héten bejelentette hogy egész hétvégén ötlabda kupa, de a gyerekeket sikerült elpaterolni a nagyszülőkhöz. Erre tegnap reggel észreveszem hogy az eset határidő nem is kedd, hanem vasárnap.
De. Nem az lett hogy az egész világ utál és összeesküdött ellenem, hanem ellógtam az órát és nekifeküdtem az eseteknek, kiderült hogy az egyikkel már előrelátóan csomót haladtam korábban, estére meg is lett (utána még fél órát elszarakodtam feleslegesen a hanganyag konvertálásával, ami ezelőtt kétszer már sikerült, most nem). Közben még beszélgettem is az intenzíves lánnyal, meg elmentem a gyerekekért az edzésre, várakozás közben fordítottam papírra tollal, és még blogoltam is.
Persze máris sikerül nyújtanom mint a tésztát (mostam, meg boltban voltam, meg ugye megint blogolok), csak és kizárólag akkor vagyok hatékony amikor a határidő a nyakamban liheg, akkor meg kiderül hogy egész gyors is tudok lenni.
És, ma lesz annak a napja amikor teleszpemmeljük az internetet Gé tetkójával. Gé az előbb felbukkant, és nem is lesz ma a napja, mert még nem szép és különben sem akar szpemmelni. És szólt hogy nem jó programmal próbáltam konvertálni, a jó program a másik gépen van, és tényleg ripsz-ropsz sikerült is.
William Wharton: Áttetsző
Néha ha nagyon megfog amit olvasok, abban a stílusban kezdek fejben blogolni. Meg néha írásban is, csak most az egyszer, remélitek.
Szedem a lábam hazafelé. A szemem már magától is megtalálja az ablakunkat, pont a ház sarkában van. Ma azt is észreveszem, hogy elaludt a villany. Megdobban a szívem, most indulnak, ha sietek pont elérem őket, a lábam is gyorsabban szedem. Megkerülöm a házat, téblábolok a kapualjban. Vajon már elmentek? Nem, most érnek ide, vidáman üdvözöljük egymást, Berci persze elsétál mellettem mintha ott se lennék. Bemegyek velük a boltba, utána elsétálunk az autóhoz. Ők beülnek, integetünk, én eljövök. Néhány óra egyedül.
Ülök a fényes, csúszós lepellel letakart kanapén, és hallgatom az edzés zajait. Az edző kiabál a gyerekekkel. Leküzdöm a magától feltörő ellenkezést, az én gyerekeimmel ne kiabáljon senki. De hát én is szoktam, egyébként pont így szoktam. Nem lesz attól semmi bajuk ha tanulnak egy kis fegyelmet. A mai világban már alig tanulnak fegyelmet a gyerekek.
Vezetés közben mindig hangosan beszélgetek a többi sofőrrel. Most minek kellett bejönni elém, nem azért tartom a követési távolságot hogy befurakodj. Köszi hogy nem jöttél nekem. Igen, gyere ki derékig, seggfej. Nudli panaszkodik, közepes volt az edzés, mert túl nehéz. Berci csak a tigrisbukfencet utálja, nem megy neki. Közlöm velük hogy én tudok tigrisbukfencezni, akkor mutassam meg, követelik, a nagyszobában van elég hely. A szőnyegen nem vagyok hajlandó, félek hogy megsérülök. Mikor hazaérünk méregetem a hálószobát. Aprócska, épp csak az ágy fér el benne meg egy szekrény. Ha az átjáróból indulok átlósan, kicsit neki tudok futni mielőtt az ágyra huppanok. Ügyetlenül próbálkozom, túl óvatos vagyok, félek hogy beütöm magam az ágy végébe. Kétszer próbálom meg, máris szédülni kezdek, a testem mindig figyelmeztet hogy nem vagyok már fiatal.
VERDESVE REPDESÜNK, RAB MADARAK SZABADSÁGA. SIETÜNK, HOGY SÖTÉTEDÉS ELŐTT HAZAÉRJÜNK.
---
Ő biztos értelmes dolgokat ír oda nagy betűkkel, csak én nem értem. A tízes skálán pontozás túl mainstream, nekem mondjuk 13-ast kéne bevezetni. Ja meg még be se fejeztem, nem pontozom. Általában azért nem írok soha a könyvekről, mert addig nem akarok amíg be nem fejeztem, utána meg elhalványodik és már egy másik szippantja be az agyam.
#1149
kedden végül leadtam a fordítás első felét, azon az áron, hogy szerdán 3 és fél óra alvás után támolyogtam be dolgozni. sebaj, gondoltam, majd keveset dolgozom és hazavitetem magam a vidám lánnyal, és alszom amíg a fiúk edzenek, aztán fitten nekiállok a második futamnak. te csak hiszed, válaszolt az élet és lótottam-futottam ahogy szokás, majd ötkor szépen hazabékávéztam. otthon lefeküdtem aludni, fél9 körül felkeltem pár percre aztán aludtam reggelig. ma frissen betámolyogtam dolgozni, lótottam- de nem is untatnék ezzel senkit. ja viszont lebasztam egy kolléganőmet, most ettől érzem magam szarul gratulálok magamnak. most meg mindent csinálok csak hogy ne kelljen fordítani, pedig sietni kell mert már tördelnék, közben pont most próbálok kunyizni annak aki kiosztja hogy osszon még, hogy elmehessek félállásba.
a fordítók gyöngye rovatunkba:
"for the uncommon borderline cases - a ritka határeseti esetek esetén"
Keresés
Archívum
- Jelen
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- Az összes »
Legtöbb komment
- most a pénzről okoskodom (32)
- a prozac újra lecsap (25)
- tematikus poszt: fáradtság (22)
- Az orvosperekről elmélkedik (20)
- rideg-e. (20)
A legnézettebbek
- nem a keresztcsont fölé (2236)
- a prozac újra lecsap (541)
- létezik kínosan vigyorgó smiley betűkból meg zárójelekből? (432)
- most a pénzről okoskodom (427)
- a múlt hét+ma (421)
- Még nem késő kiszállni (?) (394)
Kategóriák
- "kapcsolatban" (84)
- agymenés (31)
- álom (18)
- Asperger (16)
- autó (8)
- az élet apró örömei (100)
- barátság (35)
- bénázás (11)
- bicikli (12)
- bloggerlány (16)
- dolgozó (125)
- élménybeszámoló (50)
- első (1)
- Esik a hó! (18)
- félreolvasás (1)
- film (50)
- fordít (22)
- gyerek (174)
- házassági évforduló (4)
- ingatlan (12)
- internet (22)
- játék (8)
- jubileum (7)
- kapd be világ (1)
- kép (35)
- könyv (16)
- kreatív (10)
- lélek (173)
- meleg van (15)
- mérgelődés (40)
- nyaralás (33)
- önsajnálat (96)
- sorozat (10)
- színház (1)
- tanulás (15)
- társas összejövetel (57)
- televízió (37)
- természetfeletti (20)
- test (77)
- tetszőleges (1)
- utazás (16)
- ünnep (28)
- vélemény (87)
- zene (34)
Linkek
- nyúlontúl
- lucia
- Muci
- teodora
- Pók
- Vid
- AnnGel
- Métely
- brainoiz
- Isolde
- Galad
- Apafej
- agnus
- mr. a
- Kardigán
- alie
- suematra
- anyamadár
- csigacsáp lóg a teába
- csak ő
- Ede
- Annalight
- Álomtej
- Lam
- Dr. Morcz
- doktrina
- NimBusz
- montag
- lustanyu
- tiplivan
- Turchi
Még több linkek
